Nem vagyok annyira nagyon mazo, hogy idáig önszántamból, vagy csak úgy viccből fent maradjak, pedig ez mostanában nagyon divatos… Ébren voltam, fél hat körül járt az idő, amikor hallottam, hogy valaki elhúzza a kaput, és kiáll a kocsival. Kikukucskálok. Nagyapám. Megy el, de nem dolgozni, nem ing volt rajta. Megvártam, míg elment, megkerestem a leskelődéshez legmegfelelőbb pontot, és vártam. Nyomorúságos negyed órát töltöttem az ablakban, a redőny mögött, de… Hazajött papám. Visszaállt a garázsba, na mondom ez már jól kezdődik. Csukta be a garázskaput, ott van a kezében a bor. Hejj de jóóóó, szép napoknak nézünk elébe. Szívem szerint átmentem volna, leültem volna mellé, és na, akkóóó igyunk kijelentéssel töltöttem volna magamnak, és rágyújtottam volna. Talán észbe kapott volna. Nem vagyok már annyira gyerek, hogy ezt a példát kövessem, de követhettem volna, lévén ezt láttam tőle. Ha nem súlykolták volna belém, hogy ez rossz, én is ezt tenném. Ezt is teszem, csak nem ilyen mértékben. Nem is tudom mi lett volna a reakciója, talán asztalra borult volna, és elkezdte volna mondani, hogy de mást nem tehet… És akkor tőlem jött volna a kijelentés, lévén basszunk be mind. Talán nem is törődik mással, önző, mint feltűnt már az idők során, önzőbb, mint én. Anyámnak nem elég, hogy kórházban van a mamám, és… az orvos is azt mondta fel kell készülni a legrosszabbra. Nem. Nagyapámnak be kell basznia. Anyám persze bemegy holnap a kórházba, és nagyapámat nagy valószínűséggel nekem kell majd itthon tartanom, hogy ne menjen ő is. Aztán a szokásos szöveg, hogy én vagyok az ő Kiscsillagja, és le fog szokni a piáról. Várom.
A következményekkel nem is törődnek… szerda, aug 5 2009
Csakmondomésmondom and Hudenagylelkitrauma 6:14 de.
Folytatom drágám szombat, aug 1 2009
Hudenagylelkitrauma and Zene, videó, ilyesmi 1:51 de.
Ha olyan hihetetlenül aranyos tudok lenni, akkor mondd már meg… miért nem bízol magadban? Ha te nem bízol magadban, én sem fogok benned, nem is várhatod el. Pedig hogy mondtad, hogy nyíljak meg előtted, hogy szeretnéd megismerni Miyát… Akkor nem kételkednél. És én sem benned. Ha a buta emós kis picsákkal akarsz szórakozni, akkor csináld, nyugodtan, de akkor ezt nélkülem, és felejtsd el. Hogy szeretsz velem lenni, még szeretsz is, igen? Kedves vagy, jó hallani, csak már nem hiszem el, sajnálom. Én bíztam benned… Jó lenne, ha eldöntenéd, mit akarsz, mondjuk már igazából mindegy is, összetörtem… Szorri, ennyit bírtam.
Egyre inkább gyűlölöm az embereket. Igaza van velük kapcsolatban is Wintersnek, velem kapcsolatban is.
Nem szeretem a könnyeket sem, már gyűlölöm őket, magamat is egyre inkább gyűlölöm miattuk. Már lassan 9 óta csak jönnek. Nem szeretem, ha vörös a szemem, nem szeretem, ha sírni látnak, ezt is gyűlölöm leírni, de én is csak ember vagyok, most meg beszélnem kell, írnom kell, csak azért, hogy elfelejtsek mindent, és másként induljak neki elkövetkezendő életem első napjának. Kétfelől látom a dolgokat, az egyik, a gyenge, aranyos kis Miya szeretne megölelni valakit, és kisírni magát a vállán, a másik, üres, és hideg Miya pedig szeretne elfelejteni mindent és továbblépni. El nem tudom dönteni, hogy mit akarok, annyi biztos, hogy a szívem mélyén már tudom, nagyon jól tudom, hogy csak anyám miatt élek, mert félek őt itt hagyni. Nagyon rég nem köt ide már semmi rajta kívül, amiért maradnom kéne, de gyenge vagyok.
Édesistenem, ez az egész visszaolvasva borzasztóan hangzik, mint minden, amit valaha is írtam. Winters, érted már, hogy nem tudok írni?
Szerinted én boldog vagyok? péntek, júl 31 2009
Hudenagylelkitrauma 2:39 de.
A válasz igazság szerint három betűből állna, sejhető a válasz, nem. Ha olyan hűdenagyonboldog lennék nagy valószínűséggel nem írnék ilyenkor blogot, főleg nem ilyen címmel. Külső szemlélőnek teljesen nyilvánvalóan úgy jön le a dolog, hogy jó dolgomban már nem tudok mit csinálni, hát depressziózok egy sort. 
Van benne valami, lehet az a bajom, hogy túl sokat ültem itthon. Ettől függetlenül nagy valószínűséggel a probléma belőlem ered, pontosabban az önmagam iránt táplált utálat. Perszepersze, te, kedves olvasóm úgy gondolod, hogy nekem semmi bajom nem lehet, még irigyelsz is, mert hűdejóóó nekem. Egyre kevésbé vagyok kedves az emberekhez, talán kivetítek mindent másokra, nem tudom. Olyanokra haragszom, akik nem érdemlik meg, akik nem tettek semmit, és általában egyáltalán nem értik, hogy mire fel kiabálok, vagy sértődöm meg egyszerűen. Olyan dolokat teszek, amiknek utólag magam sem látom értelmét. Lehet kezdek megőrülni. Egy szóval összefoglalva, mind a családi, és [állítólagos] szerelmi életem romokban hever, mindemellett az úgyszintén állítólagos barátaim segítségére sem számítok. Nem mintha szükségem lenne bárkire is, megszoktam már, hogy a gondjaimat egyedül oldjam meg, külső segítség nélkül. Amúgy sem tudom mi van velem, lehet szükségem lenne egy pszichiáterre, vagy ilyesmi.
hétfő, júl 13 2009
Hudenagylelkitrauma 1:00 de.
Nem tudom. szombat, júl 11 2009
Hudenagylelkitrauma 10:38 du.
Az az érzésem, hogy egyáltalán nem ismerem. Próbálom, de nem megy. Fáj amit mondott, rosszul esik. Nem értem meg, ő sem engem. Van ennek értelme? És amúgy is, miért gondolkozom ezen? És miért írom ezt a postot?
Hulálálá szombat, júl 11 2009
Hudenagylelkitrauma 1:48 du.
Nem, amúgy hülye voltam hajnalban. : “D Mert deee, menni fogok mindenfelé, és pont. Szükségem volt pár órára, hogy összeszedjem a gondolataimat… izé, mások összeszedjék őket helyettem. : D
Mert ez most azonnal kell. szombat, júl 11 2009
Hudenagylelkitrauma 5:50 de.
A vicc az az, hogy vannak olyan dolgok, amik velem is kapcsolatosak, és mindenki tudja őket, csak én nem. Szerintem jobban éreztem magam amíg nem tudtam, és most kivételesen igyekszem csendben maradni. Amit a legjobban utálok, ha valaki nem őszinte. Na mindegy. Ennyit erről, köszönök mindenkinek mindent. Ja, erről ennyi elég is volt. Majdnem négy és fél sor.
Ja a héten lépek Balatonkenesére, se telefonon, se msnen, se sehogy máshogy ne is keressen senki. Tudom, hogy sok helyre hívtatok most, szeretlek titeket, meg minden, de elment a kedvem az emberi társadalom nagyrészétől. Köszönöm.
Good morning Sunshine! -.-” hétfő, jún 22 2009
Hudenagylelkitrauma alvás, hajnal, hőszigetelés, kert, koránkelés, moi dix mois, reggel, szomszéd 7:08 de.
Jó reggelt, kedves olvasó. Voltál már olyan helyzetben, hogy hajnalban [jó, reggel] arra ébredtél, alig fél méterre tőled valami okból kifolyólag ütik a falat, aztán meg csak annyit hallasz ”Hé Laci, dobd má ide a fúrót!”? Ezt művelik nálunk ugyanis szigetelés címén. Fél 8, épp legédesebb álmomat alszom, aztán majd’ kiugrok az ágyból az első ütésnél. Elkúsztam az mp4-emig, felkaptam, majd visszazuhantam az ágyba, és próbáltam visszaaludni… azt elfelejtettem, hogy nyugodtabb zenék terén elég szegényes a playlistem, úgyhogy én, drága, okos, pici, Miya próbáltam álomra hajtani a fejem, miközben a fülemben Moi Dix Mois bömbölt… Most kalapálnak, az előbb fúrtak. 9.05, örülök, hogy élek, rohadtul szeretnék aludni. Nem tesz jót az, hogy alig aludtam 4-5 órát…
NE FÚRJATOK MÁR BASSZAMEEEEEEG!!! >.<”
